Egy kis faluban fehérre meszelt házban éltünk.A megözvegyült assszony egyedül nevelte Matyit. A ház romokba hevert. Jó ,hogy még volt hely a ludaknak is ,mert akkor levágtak, eladtak volna. Igy még élek. Egyedül csak minket libákat legeltetett egyébként tök lusta volt az a Matyi. Na és egy májusi reggel a szomszédos Döbrög városában rendező vásár hírét hozták a legények. Matyi erre rohant anyjához. - Édesanyám! – szólt Matyi bátortalanul – 3 szép megtermet ludat bízzrám és szerencsét probálok Döbrögön. - No, nem bánom! Itthon úgyse vesszem hasznodat! Másnap reggel el is indult. Mikor bejöt a pajtába rögtön engem szurt ki. Mikor oda értünk Döbröghöz a nagyúr kijöt az utcára mindenki megemelte kalapját az úr előt. Matyi nem emelte meg. Mikor az úr meglátta, hogy Matyi nem emeli meg a kalapját rögtön vacsorának valónak akartak elkobozni. De Matyi nem engedett. Matyit ketten közrefogták és a verőpadhoz kötöték 24 botütést kapot. Matyi megfogadta ,hogy 3-szor kapja vissza. Döbrögi úr nagyot nevetett. Én persz nem nevetem ,mert ez nem ujan vicces. Elmentünk sok-sok városba. Matyi sok féle mesterséget eltanult. Előszőr egy fához kötözte és 24-szer sulytot le a Döbrögi ura. Döbrögi a verés után , a halál torkában érezte magát. Mert bedagadt minden testrésze. Matyi orvosnak öltözöt be és Döbrögit becsavarta egy takaróba és 24-szer sulytot le a bottal. Ezután Matyi lovat vett és megkért egy fiut ,hogy menjen oda és kiáltsa azt ,hogyí ő Ludas Matyi. Mikor Döbrögi úr kilátogat a vásárra. Igy is tőrtént . Döbrögi úr mindenkit elküldöt ,hogy fogják el. Ezt meg is bánta ,mert jöt az igazi Ludas Matyi és megint ebánt s utoljára sulytot le a botával a Döbrögi úrra. Matyi felpatant lovára és eltünt velem együt egyetlen megmarat ludával a környékről. De előte kiszabadította a várbörtön fogjait. Döbrögit oersz leváltották és mást neveztek ki a vár urának.